Tesztből sosem elég, megforrva áthaladva teszi belé. Megtorpanva, kihűlve sem látok hangyákat s nem rakok szegfűszeget elé.
Koppan az ajtó, dobban a padló, elhaladva gyorsan vágtag a moly ló. Mi mit sem veszünk észre ebből pecsenye perselye három kettő sztornó.
Orrcsep nászéj gyönyörű látkép áthaladva eme véres mezőn. Lázmérőben átitatott csibecombok taraja elveszi tőlem az isteni erőt.
De vajon hova tettem én aki azt ahova és miért? Nem tudom.. szomorúan lobogva tártva várva teszem zseniális zsebkendőm a szádba.
S haj, mond meg istenem a kaktuszfűzérek lelki szemeinek áldásával, halpikkely fonódott.. kalács gyanánt párossával.
Dobban a lét és zúgnak a fák, a szél mindent elüt, elhal a szál, mely virág testként szolgál mint földből kinövő, ősi zár.
Az előző sor normális volt. Lehet ki kellene mennem az utcára.
