Ez a post ismét eltér a szokásostól, úgy érzem le kell írnom.. 12 év után új lemezzel rukkolt elő a Beatrice, ami körülbelül 9 éves korom óta kedvenc magyar zenekarom. Évek óta vártam ezt a pillanatot, hogy teljesen új, polírozott és kosztól mentes Beatrice dalokat hallhassak.
Nem szánom kritikának következő írásom, hisz még csak kétszer ment végig a korong, de a véleményemet meg kell osztanom azzal a 3 emberrel aki véletlen idetéved.
Mielőtt elindítottam az albumot, elgondolkodtam… mik az elvárásaim? Keményebb Beatrice? Vidámabb Beatrice? Vagy inkább maradjunk csak a… Beatrice-nél? 3 számot hallottam Youtubon korábban az lemezről, valahogy nem sikerült behatárolnom milyen élményben lesz részem. Savanyú fintor, és könnyező „visszatértek!” szem egyaránt rákerült megfáradt, új dalokra vágyó arcomra.
Első szám elindítása: 80-as évek dagonyája -> Első 2 másodperc, dobpergés, hatalmas adrenalin pumpálódott fel bennem e kevés idő alatt. Leforgott a szemem előtt minden ami a zenekarral kapcsolatos, az első és egyben utolsó koncert amin voltam, a régi kazettakorszak, a szénnéhallgatások, és egyéb jelenségek. A 3. másodperc mindent lerombolt, és szörnyelkedve, nyitott, habzó szájjal merengtem a dal végéig. Egy kifejezetten Bikinis ( korántsem Ősbikini, az Ősbikini egy felejthetetlen igazi mestermű), furcsa, klisés boldog, „jaki” zene csapódott az arcomba, amit egyszerűen nem tudok hova tenni. Rádióbarát, tipikusan az a zene, amit a publikom 80%-a meghallgat, és szeret, mert fülbemászó és vidám. Talán nincs is semmi probléma ezzel, de számomra olyan mint a többi vidám rádiózene, ha nem Feró énekelné, soha nem gondolnám azt hogy egy Beatrice korongra kerül fel. Hatvankettedik meghallgatásra egész biztosan megszeretem.
Második szám elindítása: Kisszeplős -> Első gondolat: Miez? Abszolút az előző track hangulati stílusjegyét képviseli, csak a lassabb formában. Ugyanaz mint az előző, publikum 80%a szereti, vidám, csak visszafogottabb. Rádióbarát, ezt is meglehet szeretni. Hatvanadik hallgatásra egész biztosan kedvelni fogom.
Harmadik szám elindítása: Jól érzem magam -> Itt a lelkem már halott volt. Semmit nem vártam ettől a daltól, „Jól érzem magam”, hát az előző kettőben is olyan jól éreztem magam, hogy leakartam vágni a saját seggem, és megetetni egy kétlábonjáró távirányítóval, de végül nem tettem. Komolyra fordítva a szót, és félretéve hülyeségem, ez az első dal, ahol az éreztem hogy BEATRICE-t hallgatok! Dörgő Bass Slapp, komoly gitártéma, kicsit agresszívabb hangulat. A szöveg tökéletes,nehezen lehet belekötni ebbe a produktumba.
Negyedik szám elindítása(minek írom ezt le?): A szépség agressziója -> Ezt a muzsikát hallottam korábban Youtube-ról, egy könnyed Beatrice dalról van szó, amit minden egyes férfiembernek ajánlom figyelmébe bulik előtt. Kellemes hallgatnivaló, nekem kifejezetten tetszik, a refrén valahogy megmarad az ember fejében, koncerten hatalmas pörgés keletkezhet.
A Balfék fiú balladája: A „Ki viszi át” c. album hangulata ugrott be e dal hallgatása közben, röviden fogalmazva: Humoros, szeretnivaló nóta, a szöveg miatt tökéletesnek is nevezhetném, természetesen csak a maga kategóriájában. Ha valamikor tábortűznél leszek gitárral a kezemben, ezt fogom énekelni. „ Sem csillagválasztás, sem szerelmi vallomás, nagyot változott ez a világ”
Csodálkozol hogy iszom: Az album csúcspontja. Itt számomra olyan szintet ütöttek meg, szószerint leesett az állam. Ez a nóta jobban hajaz a 90-es évek albumjain megjelent Metal-os riffekre, és a refrén, egy igazi modern Beatrice-s dallamvilágot mutat, ami tökéletesen illeszkedik a dal hangulatára.
Kollektív elhülyülés: Az első 5 másodpercnél nem hittem a fülemnek, Beatboxxal kezd. Mondom… miez? És igen. Egy Ricse Hip-Hop dallal van dolgunk! Az európa show illúzión hallhattunk már ilyet, de… nekem nagyon tetszik. Kicsit elvont hangulattal rendelkezik, tetszik a halk szintetizátor dallam a verzében. Kiváló!
Vidámság és Rock N Roll : Az első amit a publikum elérhetett még tavaly, rengetegszer hallottam. Ezzel a dallal az a bajom, hogy minél többször hallom, annál kevésbé szeretem. Mintha kezdeném megunni, de leginkább a motivácóval van probléma, második hallgatásra már nem tűnik olyan jónak, mint elsőre.
Őrületes Rock N Roll: Őrületes szám, végig pörög, koncerten megvadulnék és lefejelnék egy legyet, összképben rendben van, de azért szerintem élőben sokkal nagyobbat üt. Így lemezről picit unalmassá válik a félórás szóló miatt.
Lehetsz még(kifakult sztár): Ez már egy régi szám újradolgozása, sajnos innen semmi újat nem fogunk hallani. Igen, 9 új dal került a korongra, innen csak újradolgozások, és korábban hallott dalok más verziója van fennt. Nem szeretnék sokat írni erről a produktumról, talán jobban tetszik mint az eredeti, talán nem, egy biztos: hogy jó!
Mielőtt elmegyek: Bikini Cover(Igaz Feró írta)Nem pazarolnám a szót, nem szeretem, a Bikiniset se, semmi plusz nincs benne ami miatt szerethetném, gyakorlatilag ugyanaz mint a B-s verzió, aki azt kedveli, ezt is fogja.
Katicabogárka: Az album másik fénypontja. Ez a dal úgyis az egyik favoritom, ezzel az új verzióval kicsit zaklatottabbá vált, és természetesen a hangszerelés miatt modernebb, új köntösbe bújt. Tökéletes Ricse nóta, aki a régit kedvelte, ezt is szintén fogja.
A következő 3 dal, a Kollektív Elhülyülés, a Balfék fiú, és a Katicabogárka másik verziói. A Kollektív Elhülyülés a Fábry Showban elhangzott furcsa Hip-Hop dal, iszonyat üres. A normál edition ezerszer jobb.
A balfék fiú balladája teljesen ugyanaz mint az elején, csak egy gyors dobbal, és enyhe torzított gitárral lett tarkítva. Se plusz se mínusz.
Katicabogárka Radio Edit (Úgysem játszák) -> Az utóbbi két szón a hangsúly. Kifejezetten tetszett ez a gúny amit a médiának szántak, a dal megmaradt tökéletesnek.
És jöjjön az utolsó, a búcsúdal: Nagy árat fizettünk.
Az „Utálom az egész XX. századot” album egyik legtragikusabb hangvételű, drámaibb melódiával rendelkező mesterműve, egy kicsit zaklatottabb, rockosabb pulóverben tér vissza. A dal végén kreált gitártéma felejthetetlen, de alapvetően nem győzi le elődjét, kiveszett belőle valami, ami miatt olyan kétségbeesett volt.
Az esetleges furcsa megfogalmazásokért elnézést kérek, de már csipesszel tartom a szemem hogy le ne ragadjon. És megismétlem, csak KÉTSZER hallgattam meg a lemezt ( egyenlőre), így ez a bejegyzés „első hallásra” névre keresztelve jelenik meg.
Hiába tetszettek a dalok, az album számomra kisebb csalódás. Valamiért úgy érzem hamar megfog öregedni, nem lesz hosszú élete a lemeznek. Olyan mintha felépítettek volna egy alapot, de az alapra már nem pakolnak semmit.. Nincs semmi extra, és ezzel az albummal nem fognak történelmet írni, de legalább kaptunk mi, Ricse fanok egy új lemezt, és ez már önmagában szép.
SZERK.: Mára már sokszor végigment az anyag, iszonyat pörgés! Jó kedvre derít, kellemes hallgatnivaló. Az alap nyomott rossz hangulattal harcot vív, olykor nem kompatibilis agyi tekervényeimmel, de ma elért valamit ->Vidám lettem tőle!
