Baljós eme költemény.. Elfogyott a sütemény. Kezeit kitárva homlokába zárva veri szájba megpihent köldökét.
Nincs rá szükség ne mond tovább, hogyan végződött volna megtört kloákád. Túlságosan baljós, azzal a szóval párhuzamban fgrodálá.
Terjeszked a nép, rügyeznek a fák, de most épp baljós a költemény ezért nem jut sehova , a végtelen úton soha nem jut át.
Mikor a nap fénye megvilágítja földünk természetét, de most épp nem, mert baljós e költemény.
Virágzó cserje csapkodja csatározó csaló csodákat, nem tudom, vajon milyen lenne szalonnás vízfestékkel bekenni a pofámat?
S ohh.. Azoka gyönyörű sárdarabkák szemed alján, mily kápráztattal veszik el utolsó lélegzetem kardoz a turbán.
Nem kell a szépet elfeledni még akkor sem ha villog a tető, hisz gyönyörűen mosolyog ránk az antennával teli nembaljós mező.
És mikor elérjük célunk feleszmélünk, tekerünk egyet a sztratoszférában, de elszakad a lánc ezért nem. De attól még baljós a költemény.
Kritikák: "Irodalom Xtreme" - "A modern kor költője.."
"Sátán a könyvtárban" - "Egész egyszerűen egyedülálló!"
"Zoanthropic Bio Költemények" - "Soha nem olvastam ennyire tökéletesen megalkotott verset!"
