PS2. Baromság. DAMN.

A múlt, jelen, s jövő… És még ami azután van.

 (Mivel szenvedett a blog.hu a csodás netemmel, 1 óráig szenvedtem ezen kicsi képek berakásával. Nem fontos, csak gondoltam megemlítem ->  a hisztérikus rohamom ne legyen hiábavaló) .

Sajnos kiskoromban nem adatott meg a lehetőség hogy kipróbálhassam a korábbi részeket, mindig sakálokkal kellett párbajoznom, hogy évente egyszer játszhassak kb 5 percig, az első epizóddal. Első találkozásom a sorozattal egy játékgépen történt, valami ember belenyomkodott a játékba „ ne csak üssé rugjá is” felkiáltással ólálkodott bele elzárt sötét Mortal Kombattal teli világomba.

NES-re azonban megvolt a 3. rész! Hát hogy is mondjam…. nagyon híg volt. Gagyi, bugos, rémes. (Félreértés elkerülése érdekében: A NES verziónak köze nincs az eredetihez.). A szomszéd PC-jén, viszont elérhető volt az első rész -> ámultam, bámultam, és tudtam, hogy én ilyennel soha nem játszhatok odahaza.

Utána egy ugrás – jópár év eltelt. Meglett az első PC-m. Nagyon izgalmas történet. Fel is lett telepítve, a sokak által szidott Mortal Kombat 4 ( ami a mai napig az egyik kedvencem ) . Elmondani nem tudom mi indult meg akkor, de olyannyira profira kovácsoltam MK fröcsögési szintemet, hogy ha nem jött össze egy fatality – sírtam. Anyám pedig pszichológushoz akart vinni.

Amikor meg lett a Playstation 2-m, egy darabig a Tekken5 jelentette egzisztenciámat. Azonban ahogy uralkodása halványodni látszott, eszembe jutottak az emlékek, a 4. részről. Abban a percben rákerestem, és a Deadly Alliance nevű produktumot be is szereztem gyorsan, ez volt az egyetlen elérhető darab. Noha ez a bejegyzés nem erről szól, meg kell említenem, hogy legalább annyi vidám gerinckitépést jelentett a DA, mint a 4. rész.

Azonban e bejegyzés a Deception névre keresztelt, tökéletesen profira csiszolt, adamantiumból kovácsolt, ecetes humánkefírből krittyantott, iszonyat ütős programról szól (höhö). Jó játék ez a Mártú Kambet.

Sajnos a sorozat sztorija halványodni látszik lelki szemeim előtt, hisz évekkel ezelőtt olvastam utoljára -> ezáltal foszlányokként járkáló belek jelentik a történetet.

 A 2. Playstation 2-re megjelent Mortal Kombat. Hagyományait nem veszti el, egy verekedős, igencsak brutális játékról van szó. . Mondanom sem kell, hogy egy elég egyedi darab... kicsit abszurd, irreális véres jelenetekkel teli küzdelem, az egész család számára.

 A koncepció félelmetesen hasonlít elődjére, a Deadly Allieance-hez. Szinte ugyanaz az egész, csak a megmaradt karakterek kaptak 1-2 új mozdulatot, vannak új szereplők, pályák. És persze mindenki kedvence: Fatality-k. Karakterenként 2 kivégzésünk van, plusz egy harakiri, amit akkor hajthatunk végre, ha elvesztjük a csatát. A pályák eszméletlenek, a sok móka és kacagás mellett rengeteg veszély és gonoszság leselkedik ránk, hisz egy rossz mozdulat által, a pályán elhelyezett halálcsapdákba beleesve azonnal elveszthetjük életünket. Az arcade mód szokásos, végigverekedjük magunkat egy random listán, majd az iszonyatosan idegesítő főellenség szemének kifolyása után, megnézhetjük a karakterhez rendelt képregény stílusú záró videót.

Ezen módon kívül kapunk két kis "mellék"programot, nevezetesen Chess Kombatot, és Puzzle Kombatot. Mindkettő az, ami a nevében van - csak MK stílusban. Hangulatos extrák, de őszintén szólva nem időztem velük túl sokat. Az egyik sakkjáték, amiben kaszthoz viszonyítva választhatjuk karakterünket (PL Shifter, Champion stb). Ez valamilyen szinten pótolja a csapatjáték funkciót, amit mindig is hiányoltam a PS2-es sorozatból. Különböző mágiákat használhatunk, ha két "bábu" találkozik, meg kell küzdeni egymással. Hmm. Ez nem evidens? Mi lenne ha a két bábú találkozik, akkor savanyú káposztát kellene kapálni kenyában beszélő burgonyák és csipős nagyító reszelékek társaságában? 

 A másik kis mellékprogram a Tetris és a színcserélő keveréke. Sajnos barlanglakó NES-es ként csak „Diamond”-nak tudnám nevezni eme produktumot. Soha nem tudtam végigvinni. Idegesítő, random 50 kis rubrika rádesik, fúj. Tudjátok milyen érzés, mikor ülsz a TV előtt, kecsapos videókazettával a szádban, és játék közben csípi a füled egy furcsa tetőn álló manguszta, akinek még a nevét sem tudod, de csíp mert ott van, ráadásul a játék is nehéz, és erre rájön hogy kint egy pohár ordibál, mert nem kapott fizetésemelést a munkahelyén, te pedig ülsz egyedül a sötétben Mortal Kombatozva, vakarva fülcimpádat teljes egészében???

Puzzle közben, a háttérben embereink karikatúrái harcolnak, és nem maradhat el a Fatality sem. Humoros, alapvetően tetszett, de nekem valahogy soha nem sikerült megcsinálnom. Ami számomra a legnagyobb extra volt, az a Quest mód. Egy átlagosan kidolgozott szerepjáték, ahol az egyik új karaktert irányíthatjuk, gyerekként, felnőttként, majd idősként. Természetesen az idő múlásával változik, nem csakúgy percenként megnő a szakálla. Elsődleges célja ennek a módnak, a pénz, és egyebek keresgélése. Különböző tárgyakat kapunk, kulcsokat, és pénzt, karaktereket, amiket a kriptában használhatunk fel. Apropó kripta! Legalább 200 megszerezhető extra kép, videó, másodlagos ruha van a játékban.

 Visszatérve a Quest módhoz :nem hosszú, kb 7-10 óra alatt teljesíthető ha sokat időzöl. „Nézd a hátamat” kameraállásban keresgélsz a kicsit minimalisztikusra sikeredett MK világban, ahol olykor verekedni is kell. Ekkor természetesen nézetet vált, nem dolgoztak ki ennek a módnak külön harcrendszert.

 Mint ahogy korábban említettem ( vagy nem említettem? nincs kedvem visszaolvasni, ne haragudjon a mélyen tisztelt publikum ) sok új karakter kapott szerepet, de valahogy számomra egyik sem ragadt meg. Mindegyik középszerű, kicsit jellegtelen, valahogy nem láttam bennük életet, kreativitást. Ashrah az egyetlen aki másodlagos ruhájával képes volt megfogni, és kifejezetten megszerettem őt.  A többi csak fityegett a listán, maradtam Sub Zero-nál és az igazi klasszikusoknál. (Sub Zero – Nincs sima, natúr Lin Kuei ruha. Mő. )

 Pár szó a grafikáról: Speciális effektek nemi gazán akadnak ( itt a szemet gyönyörködtető fényeffektekre gondolok), de maga a látvány, a textúrák nagyon jól néznek ki. Csak apró problémám volt vele kapcsolatban: a vér. Gagyi a véreffekt. Bogyókból álló piros kis gömböcök, amik a földre csapódva szétfolynak. Miért nem lehetett egy normális, komolyan vehető véreffektet belerakni? Brutálisan néz ki, de ennél lehetett volna jobb is.

A Fatality-k, kifejezetten jóra sikeredtek. Apró popó(by Besenyő Pista bácsi). Csak a fele.. Van, amelyik technikailag borzalmasan lett megoldva, s akad, amelyik egyszerűségével nem tűnik ki a sorból.(ez utóbbi nem okoz fejfájást) Fennmaradó probléma, hogy a sebek nem látszanak, ezt a Deadly Alliance-ban kompenzálták a kamera trükkös forgatásával. Itt viszont sokszor elhanyagolták, sajnos sokszor gyenge a megvalósítás. A pályán található Deathtrap minősége is ingadozik, van amelyik tökéletességével lenyűgözi a játékost, viszont akad amit nem akar látni többet az ember, inkább BELE se rakták volna. Na de legyünk picit vidámabb pszichopaták, akadnak kivégzések, amiken könnyezve, nyáladzó szájjal röhögtem, és borzongtam egyszerre, kiélve leginkább gumiszobába való viselkedésem. 

 Apró problémának vehető fel, számomra kicsit túl színes a látványvilág, lehetett volna tompább, sötétebb az egész. Az előző részben látott verekedési mechanizmus megmaradt, itt is 3 harcrendszere van minden karakternek ( kivéve Noob Smoke). 1 fegyveres, és 2 rendes stílus. Ezeket kombinálhatjuk, így elég széles a repertoár. Egyes karaktereknek a fegyverükkel szinte nincs támadás(PL Sub Zero), viszont a Karate stílusuk tele van. Valamit valamiért. Minden szereplőnek egyedi Speciális támadásai vannak (csakhogy pár klasszikust megemlítsek: Scorpion - Spear , Sub Zero - Iceball). A játékmenet iszonyat élvezetes, nehezebb fokozaton már stratégiát kell alkalmazni a győzelemhez.

A zenék is tetszettek, kicsit a 80-as évek „gonoszság” melódiáira emlékeztetnek(nem mindegyik, egyes példányok eléggé középszerűek.). Ezzel a kisebb gyengeséggel húzódik le 1 ponttal nálam a program, olykor „semmilyen” hangulatot árasztó melódiák csendülnek fel.  A játék nem lehangoló, sajnos nem sötét, de iszonyat egyedi.

Az arcade mód nagyon jó, de már nem lehet választani az ellenfelek között. Nálam szinte mindig ugyanazokat kell megverni, ugyanazokon a pályákon, holott akadt még mindenből egy csomó. Nem tudom miért nem keveri jobban a lehetőségeket, de volt hogy szabályosan untam ugyanazt megcsinálni újra és újra.

 Természetesen a beat em upok bűzös szájú halálkoponyája megjelenik, és a nehézségi fokozat felvételével, nem a nehézség növekszik, csak szimplán csal a gép. Átmegy rajta a kezem, ha ütök automatikusan leguggol és visszacsap, látszik hogy be van programozva, és úgy cselekszik, hogy engem megtudjon támadni. Ez természetes egy ilyen játéknál, de nem tudsz ellene mit tenni, mert bármit csinálsz - kivédi. A macska rúgja meg. 

 Amiket felsoroltam apró negatívumok, nem durva problémák. A Mortal Kombat Deception egy nagyon jó játék, mindenki számára, főleg azoknak akik szeretik ezt a stílust. Vannak kis szutyokságai, de teljesen elnézhetőek. Mindenkinek ajánlom, sokat el lehet vele időzni, mondhatni 4(rövid) játék az egyben.