Ami
furcsa a Team Sabre-val kapcsolatban, hogy mikor játszottam vele ( először s
utoljára ), kegyetlenül meg voltam fázva. Folyt az orrom, összeszáradt a fejem,
a szétdobált zsebkendők akadályoztak a mozgásban, és a láz közreműködésével, a
testhőmérsékletem által tudtam kenyeret olvasztani. Ha a játékra gondolok, csak
az előbbiek jutnak eszembe, de hogy a Delta Force se jót se rosszat nem okozott
nekem, az is biztos. Enyhe kikapcsolódás, sajnos nagyon rövid ideig.
Csak a Single Player részről fogok írni, Multiplayert ugye nincs lehetőség kipróbálni. Valójában ez egy multi játék, tudom, de azért mégis: 2 és fél óra alatt vittem végig a kampányt, ami elég lehangoló!
Taktikai FPS, mi irányíthatjuk a csapatunkat. Ez része a dolognak, működik is. Csapattársaink nem hülyék, a parancsot teljesítik, nem akadnak bele a grafikába és folynak szét pixelekre, és vadkacsákat se mártanak gejzírbe iziben. A fegyverarzenál elég nagy, de úgy őszintén, mire ráeszmélsz hogy épp egy M16-ossal lövöldözöl, vége a pályának. Maga a lövés jól kivan dolgozva, ezzel sincs semmi probléma, kicsit monoton, de élvezetes. Reális ballisztika természetesen nincs, lősz, elhullik, szép álmokat.
Csapattársainknak különböző parancsokat adhatunk, pl várjanak, menjenek adott pontra, kövessenek, adjanak lőszert, és korlátozott számú élettöltőkkel rendelkeznek.
A grafika teljesen rendben van, igaz egy mai
játékos szemében kifejezetten rondának tűnhet. PSX-es pixelek, alacsony
felbontású falattkák, viszont ezek kifejezetten szép effektekkel vannak
szépítve. A pályák pofon egyszerűek, lineárisak, szimplán le kell lőni azt, ami
az utunkba áll.. vagy ül.
Sajnos érződik a játékon, hogy nincs rendesen átgondolva. Az első pályán, amikor felrobbantok egy csónakot, nincs roncs, csakúgy eltűnik a semmibe, mintha mise történt volna. Pár animáció is furán néz ki, egy katona valószínűleg valami nagyon furát láthatott az égen, ha a saját ánuszát bámulta hátratört gerincével. Ez lehet valakit zavarni fog, én csak észrevettem, egyáltalán nem sértette szemem világát, igaz, egy fanyar mosoly ráült az arcomra
És mint ahogy korábban említettem... a legnagyobb probléma, a rövidség. A lemez ugyanakkora mint az összes többi, most nem mérem le nektek, de én az úgynevezett.. KAMPÁNY nevű funkcióra gondolok. Félelmetesen gyenge így az egész, azt hittem valahol a közepén járok, és egyszer csak vége lett, jött a Credits. Ráadásul nincs újrajátszási érték, nincsenek benne extrák, pontok, fejlesztés, új fegyver, extra misszió, semmi. Azt meg kell említenem, hogy a karakterünket játék közben fejlesztjük, de nem vettem észre, hogy jobban lőnénk, vagy gyorsabban futnék!
A pályákon Checkpointok vannak, viszonylag
sűrűn, de egy Hard fokozatot nem vállalnék be. A másik probléma, hogy nincs
rendes történet. Nem hogy történet nincs, az egésznek nincs eleje, és nincs
vége. Elkezdődik egy pályán, majd vége szakad – de valahogy a semmiért játszol,
nincs semmi motiváció benned, ami miatt végig kellene harcolnod magad, a végső
feliratig. Itt-ott hangulatos, akadnak kellemes háttérzenék, de valahogy nem
érződik, hogy bármilyen munka lenne a dologban, nem észrevehető a fáradság amit
a készítők rááldoztak. Szerintem történet, és hangulat kreálása helyett
megvertek egy ártatlan szemfestéket a sikátorban.
Ha valaki szemezik a programmal, de csak Single Player miatt ( egész biztosan, több ezer ember ezt a játékot akarja megvenni ) egyértelműen azt mondom hogy ne. Jó a játék, de a rövidsége miatt meghal az egész. Pedig a hátsó borítón még ígéretnek is felvan tüntetve a single player, nem hazudtak - de ezt így nem kellett volna. Ha már egyjátékos taktikai játékot szeretne az ember, inkább ajánlom a Conflict sorozat bármelyik részét.
Egy igazi semleges program, nem fogod utálni, nem fogod szeretni, úgy ottvan -> elvan, nem akarsz megszabadulni tőle, de nem is rajongsz a vételért. Nem olyan rossz ez a Delta Faruc, csak hiányzik belőle az, ami még a gagyibb játékokat is szerethetővé teszi.
