Frontlán
Ez az első Playstation 2-re megjelent Medal of Honor, és
anno 2002-ben hatalmas sikert arató PC-s Allied Assault mellett, nagy jutalmat
vitt haza a Frontline is. Számomra a Super Mario (NES) igazi forradalmi játék,
zseniális, felejthetetlen. És most ez hogy kerül ide? Úgy, hogy az emberek
többsége a Frontline-t, egy igazi gyöngyszemnek, ereklyének, isten ajándékának,
a mustármag ivadékának tartják. De mivel én 2002-ben nem játszottam a
programmal, sőt, nem is láttam - ezért nem tudom ilyen szemmel értékelni. Én
csak mint egyszerá ember, olcsón megvásároltam, és végigjátszottam. Többször
is. De ez nem jelenti azt hogy a PS2-es játék generáció legjobb darabját vittem
volna végig.
Először, valamikor 2-3 éve tettem be a lemezt, akkor lesújtott: Nagyon utáltam. Az egészet egy unalmas vacaknak tartottam, amitől minél hamarabb meg akartam szabadulni. De 2010 március valamelyik napján, egy kegyetlen rossz napon valamivel könnyíteni kellett a lelkemet, ezért újra szembe néztem vele. Nagyon jól tettem hogy levettem a polcról, mert kiderült, hogy egy darab szaloncukrot takart a tok, ami rendkívül ízletes volt.
II. világháborúban játszódó programról beszélünk, Normandia partjain kezdünk. Semmit nem szeretnék lelőni, milyen offenzívákon megyünk át, inkább okozzanak meglepetést.. vagy ne okozzanak. Az első pálya elég hangulatosra sikerült, realisztikusan próbálja bemutatni a háború szenvedéseit. De valahogy ellentmondásos az egész.. Hiába realisztikus körülmény, látvány, a játék maga irreális. Ami nem rossz! A mai modern játékok, leginkább a valósághű megjelenítésre és játékmenetre törekednek, ezzel szemben a régebbi programok inkább a 'Megyek Oszt Hent" érzést rakták előnybe. És nem hiába MoH, ez itt is ilyen. Szinte az egész játékban egyedül megyünk, ledaráljuk a náci sereg 3/4-ét. Ez a régi játékok hangulatát adja, amit én kifejezetten szeretek.
A grafika 2002-höz
képest szép, mai szemmel nézve persze elavultnak tűnhet. Effektek gyakorlatilag
nincsenek ( a torkolattűz még 2002 ben is csúnyának számított, painttel rajzolt
jpg fájlszerű képződmény), viszont a fegyverek és a környezet, főleg a
karakterek egész jól kivannak dolgozva. Soha nem a grafika a lényeg.
Hangokra sincs panasz, a fegyverek dörejei szépen lobbannak, a szinkron is megfelelő, a háttérzenék közül valamelyik magával ragadó. Ha jól emlékszem két helyszín van, ahol drámai, szívszorongató, hátdörzsölő, tokarengető és nyakdezintegráló muzsika hallható, ezek eszméletlen nagyot dobnak a hangulaton.
A Frontline mechanizmusa egyszerű : Felvesszük fegyverünket, megyünk, likvidálunk mindenkit aki elénk kerül, majd elsétálunk a pálya végére. Ezt néha színesíti bomba lerakással, az előbb említett drámai zenével, vagy tank elleni küzdelemmel, de a Medal of Honor Frontline ennek ellenére egy lineáris játék, de talán ettől olyan jó. Hangulatra, és játékmenetre nagyon hasonlít a PC-re megjelent Allied Assaulthoz, nem csoda – hisz testvérek. Bugokkal nem sűrűn találkoztam végigjátszásom során, viszont akadtak számomra idegesítő, ámde szándékos problémák.
Például: Jó pár
fegyver szerepet kapott, de ezek közül egyes példányokat ( pl STG44) alig
használunk. Ezzel szemben az MP40-est szinte orrvérzésig. Volt hogy már untam a
géppisztolyt amivel menni kellett... Ez fantasztikus egy FPS-ben.Másik számomra érdekes dolog, az a színvonal ingadozása.
Valamelyik pályát teljes beleéléssel, külvilágtól elzárva játszottam,
valamelyiket pedig szinte untam. Egyes pályákon hangulatos háttérzenék alatt,
több társsal együtt, az életünkért harcolunk, viszont sok részlegen, az unott
fegyverünkkel egyedül offenzívát indítunk a fél náci hadsereg ellen, és a
körítés se ad hozzá semmit. Ha poszter vízbe való áztatása közben játszunk,
izgalmasabb. Ez az unott fegyver dolog csak az én paranoiám, az MP40-est nagyon
nagyon megutáltam a végére. Lehet más nem érzékelte ezt.
A MoH Frontline, elég hosszú, bár ez fokozattól függ. Rengeteg extrát szerezhetünk, de ehhez profi módon kell játszanunk. Engem nem vitt rá a lélek hogy megszerezzek mindent, mert elég hülye elvárásai vannak ezekhez a plusszokhoz. PL: Ne csökkenjen az életerőd 75 százalék alá. Kösz. Jó hogy nem azt kéri, reszeljek adaptert a falu közepén gereblyével.
Ami szembetűnő, hogy iszonyat sok munka van a Frontline-ban. Ez látszik is, hisz minőségi programot kapunk. Picit kezdetleges, nem elég modern, de szerintem senkit nem fog érdekelni. 2002-ben, ez hatalmas lehetett -> kár hogy még akkoriban Nintendo-n nyomattam a Double Dragon 4 –et. Ami egy nehéz sárgakazettás szmötyi.
Nekem picit középszerű a játék. Nem rossz, de a közé a programok közé tartozik, amit végig visz az ember, majd pár hónappal később újra előkapja, de nem hoz ki belőle semmit, nem fejt ki az emberből semmi különöset. A katarzis elmaradt, de nagyon jó játéknak tartom. Aki hozzá van szokva a mai modern shooterekhez, és elvan kényeztetve hogy szar a tegnap megjelent játék grafikája, mert ilyet már látott, azok ne próbálják ki. De egyébként minden PS2 tulajdonos polcán, ennek ott a helye.
