Emmegmio...

Hello! Az oldal, voltaképpen unalomból jött létre. A blog célja PS2 játékok furcsa módszerekkel való bemutatása volt, de mostantól emelett új bejegyzések is szerepet kapnak. Ugyanolyan borzalmas lesz mint azelőtt, sőt! Túlszárnyalja azt. A hatalmas nézettség miatt csinálom, tegnap legalább 1 látogató fennt volt. Rekordot döntött a honlap! Ha bárkinek bármilyen kérdése van " Pl hogy Minek??" , nyugodtan tegye fel. Vagy le.

Shellshock Nam 67 Vélemény

2011.04.18. 09:06 | LifeisKillingme | Szólj hozzá!

Na, ez a produktum inkább hasonlít egy játéknak nevezett szórakoztató, licensz által meghatározott termékre, mint egy összesorvadt hat hetes morzsadarab.
  A Shellshock Nam 67 azzal próbálta magát befészkelni a köztudatba, hogy a háború borzalmait fogja bemutatni,(itt most komolyan beszélek, nem a félresikerült libapástétom bűzös szagára gondoltak) reális játékmenettel, valósághű látvánnyal, brutálisan. Ez valamilyen szinten sikerült, de azért megjelenésekor a játékosoknak szépen leéghetett az arcuk. A megvalósítás sokszor nagyon silány…

 A grafika nekem nagyon tetszett, a Killzone grafikájához tudnám hasonlítani ( még ha picit csúnyább is). Minden nagyon szépen néz ki, a karakterek, de leginkább a környezeten van a hangsúly. A Killzone-ból átlett emelve a háborús "effekt", kissé szürke látványvilággal rendelkezik. Mivel a játék TPS, a fegyverek picit hasonlítanak valami vascsőre, vagy gyurmára, de ez nem taszít el minket eme produktum kipróbálásától.

 A hangokkal van némi probléma, szinkron terén, a harcok alatt nagyon sokszor elhangzik ugyanaz, van hogy egymás után többször is ( Hmm.. a Killzone-ban is ilyesmi volt?), de azért itt nem olyan zavaró mint az előbb említett programban. Itt csak hatvanszor mondják el ugyanazt. A fegyverek túl csendesek, és tompák - itt kicsit gyengén villantja meg karmait a Shellshock, de nem haltam bele, és a fülem se akart cérnametélteket háborgatni. Háttérzene nincs, de nem is kell - mint ahogy az ilyen játékok, így próbálják szimulálni a valóságot. Viszont rengeteg licenszelt muzsika hallható a táborban, az akkori időkből, ami nagyot dob a hangulatot. Itt a tábor nem csak egyszeri alkalommal járható be, minden misszió után ide dob vissza minket. Itt lehet beszélgetni a katonákkal, cuccokat vásárolni, kurvázni (tényleg), közbe folyamatosan megy egy ottani rádió, a licenszelt zenékkel, és kis beszéddel.Nincs sok minden ezen a bázison, de a kevés dolgot amit tartalmaz, nagyon nehezen találtam meg.
 

 A játék TPS hent, amit ígértek valamilyen szinten betartották, de azért nem hibátlan. A vérengzés úgy ahogy működik, az ellenfeleknek csonkulnak, sok holtest megmarad, és vér is. Ez persze sajnos elég silányra sikerült, mert ahogy lelőjük az ellenfelet, elenged a ragdoll effekt, és összevissza borulnak, belefolynak a grafikába, pixeleik kambodzsába menekülnek. A brutál rész nem is itt nyilvánul meg, hanem a környezetben : Sokszor látni halott katonákat, félbevágott arccal, lefejezve, csapdába felszúródva, szétszakadva. Sőt! Még szakadt ruhát, vizet, és elszakadt fűszálakat is látni, amik bevallom, a frászt hozták rám. A hangulat, úgy ahogy sikerült, bár ez emberfüggő, mert lehet valaki mindennap lát levegőt.Minden animáció elfogadható, de van egy kis amatőr jellege - maga a futás is merev, a karakterek mintha valami sínen mozognának.

Keksz.

 A játék  nagyon rövid, kb 4 óra alatt végeztem vele Easy fokozaton. De a többit is kipróbáltam.. és ez a része a legjobb - Minden fokozat más! Az Easy - megyek, fedezék, hent. Megcsinálható teljesen. A Normalon már nagyon vigyázni kell, könnyen meghalunk, de lényegében ugyanaz mint az előző. A Hard fokozat, félve, de kimondhatom hogy szinte teljesen reális. 1-2 lövés halált okoz, iszonyat nehéz, mint a valóság - 50 % h túléled. Se mátrix mozdulat, se majonézdobálás nem kapott szerepet a játékban.

 A Shellshock nagyon lineáris. 11 pálya, amik Easy-n elég rövidek, kissé fájdalmas checkpoint systemmel megfűszerezve ( van mikor ad tisztességesen, olykor viszont elfelejti is haltamasat szívhatsz). Viszont ami tetszett, hogy nagy a bejárható terület. Lehet taktikázni, hogy támadod meg az ellenfelet, mert több irányból is meg lehet őket közelíteni. Ennek ellenére az újrajátszási érték elég alacsony, én is csak akkor fogom elővenni a programot, ha kifejezetten kedvet kapot a vietnámi háborúhoz, természetesen csak konzolon keresztül. Olykor viszont próbálkozik, mivel nem kapunk térképet, ezért bolyonghatunk egyes helyszíneken, amit én nagyon szerettem, mert megszakította a monotonitást, és végre belefolyhattam a fotelba, véres szemekkel keresni az utat.

 A lövéssel sincs probléma, jól lehet célozni, bár a távcsöves puskákon valami kínai szar lehetett, mert alig zoomol, és nem lehet átállítani.

 Ami néha problémákat okozott, hogy a nagy területet a PS2 nem mindig képes teljesen megjeleníteni, ezért egy nagy szürkeség van előttünk ( Hmm. Killzone) és nem látunk magunk elé. Ezzel nem is lenne probléma, ha az ellenfél se látna minket, mert ezáltal a semmiből lő ránk, semmi esélyünk nincs ellene! Olyan, mintha egy hatalmas szürke szmogfelhő lőne ránk, rendkívül zavaró ( főleg nehezebb fokozatokon ), ilyenkor a feledés éjfekete homályába küldeném a játékot, de szerintem ott túl jó helye lenne neki.

Egy átlagosan jó játék a Shellshock, lehet szeretni, utálni egyaránt. Ha militarista vagy, és nagyon érdekel a vietnámi háború, akkor egy próbát megér. De csak ha olcsó, és nincs nála booby trap, mert ha kinyitod a tokot, akkor kínába egy zombi enni fog sok galuskadarabot. Ha máshogy szerzed meg, akkor megér egy próbát! 

 


 

 

Címkék: vélemény vietnám tapéta 67 ps2 nam shellshock

A bejegyzés trackback címe:

https://damnps2.blog.hu/api/trackback/id/tr102835483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása